Civil Akadémia / Kutatás

Nonprofit szektor

2009.07.31.
A 2004. évben megkezdett és a Nemzeti Civil Alapprogram által támogatott kutatásunk.

Magyarországon hasonlóan a világ többi országához nem beszélhetünk egységes civil szféráról, hanem inkább egy állandóan fragmentálódó, folyamatosan meghasadó és összeálló, változékony világról van szó, amely bizonyos helyzetekben ugyan összeállhat valamiféle egységgé, de csak pillanatokra, hogy azután ismét darabjaira hulljon, és a részek újra önálló életre kelljenek.
Külön érdekesség lehet, hogy ennek a változó szektornak milyen érdek, értékkötődései vannak, mennyire autonóm az államtól illetve annak intézményrendszerétől.

A szektorra vonatkozó jogi, gazdasági szabályozás, az adókedvezmények megállapítása, az állami hozzájárulás mértéke és mikéntje, a külföldi támogatások felkutatása és hozzáférhetősége – különös tekintettel az európai integrációs folyamat eredményeként hazánk szervezetei számára is hozzáférhető források bővülésére – mind olyan kérdés, amely a szektor jelentős részét érinti, nem is beszélve az ezekkel kapcsolatos döntések következményeiről. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ezen döntések előkészítésébe kiket vonnak be, kiknek a véleményét kérik ki, és ezek a szereplők kiket képviselnek.

Az érdekkötődések, kapcsolati hálók feltérképezésével lehetőséget teremteni új "alternatív" lehetőségek megtalálására.

Fontosnak tartjuk, hogy elsődleges célként az országos, regionális, ernyőszervezetek vizsgálatát tűzzük ki.

Ezek a szervezetek azokat a civil szervezeteket fogják össze – sokszor hierarchikus formában – amelyeknek ugyanaz a tevékenységi területe. Az ernyőszervezetek egy része nem új keletű képződmény, nagyon sok közülük pénzelosztó szerepet is betölt. Ez azt is jelenti, hogy valamilyen függőségi forma létezik az ernyőszervezet és az alatta lévő többi szervezet között.

A regionális szervezetek és az ernyőszervezetek munkája között sok közös vonás található, amely azonban nem ugyanarról a torol fakad. Az egyiket nevezhetjük egy alulról szerveződő formának, a másikat pedig egy felülről szerveződőnek. A vizsgálat tárgya annak a megvizsgálása, hogy a két forma között milyen hasonlóságok és milyen különbözőségek vannak, és ezeknek milyen formáját lehet tetten érni.

A hálózatok kialakulásánál figyelembe kell venni azt, hogy a szektor meglehetősen heterogén, a szervezetek nagy része olyan tevékenységet folytat, melyre a szabályozások, adótörvények, kedvezmények változása gyakorlatilag semmiféle hatással nincsen, talán ebből kifolyólag is saját érdekképviseletre nem tartanak igényt. Bármiféle kötelezettség, aktív részvétellel járó szektorszintű összefogás kezdeményezése – saját működésük nyilvánossá tételétől, adminisztrációs terheik növekedésétől tartva – ellenérzéseket és tiltakozást váltana ki belőlük.

A vizsgálat lehetőséget teremt egyben arra is, hogy a szervezetek vezetőinek szociológiai karakterét is feltérképezhessük .

A magyar tudományos élet mindmáig adós egy olyan komplex vizsgálat elkészítésével, amelynek témája a '90-es évektől fokozatosan gyarapodó civil szervezeti szektor elitjének szociológiai karaktere. A korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az éledező civil szektor vezetői a rendszerváltozás folyamatában beépültek a politikai és gazdasági alrendszerbe. E folyamat magával hozta az öntevékeny szervezetek vezetőinek (elitjének?) átstrukturálódását. Ahhoz, hogy a kormányzat megfelelő kapcsolatot tudjon kialakítani és ápolni ezzel az elittel, szükséges, hogy a civil vezetőkkel kapcsolatos legfontosabb információkról pontos, adatokkal alátámasztott képet kapjon. Ezért a kapcsolati háló feltérképezésével együtt a civil vezető réteg szociológiai – egy reprezentatív mintán történő vizsgálat segítségével – vizsgálatára is hangsúlyt kívánunk helyezni.