A tanulmány IV. fejezetre tagolódik. Az I. fejezet empirikus adatok alapján elemzi az NCA megítélését. A tanulmány II. fejezetében az ESZA KHT. adatai alapján több szempont alapján történik a pályázatok elemzése, míg a III. fejezet az NCA Civil Szolgáltató, Fejlesztő és Információs Kollégiumához beérkezett kutatási pályázatok másodelemzése történik. Az elemzés IV. fejezete a pályáztatás jogi környezetét vizsgálja.
A Századvég Alapítvány 2010 tavaszán készített online rendszerű kérdezést a hazai civil szektor szervezetei körében. A kérdőívet elhelyeztük a szektorhoz eljutó hírlevelek, információs bázisok majd mindegyikében, és külön kértünk minden fontosabb ernyőszervezetet, hogy biztassák a hozzájuk kapcsolódó organizációkat a kérdőív kitöltésére. Ennek eredménye, hogy a kérdőívet a vártnál jóval több, 2067 szervezet töltötte ki, amiből kettő bizonyult azonosnak, így az alábbi elemzés 2065 szervezet képviselőjének válaszai alapján történt.

A kutatás célja Debrecen város civil szervezeteinek átfogó szociológiai-politológiai elemzése. A kutatás elsődleges célja annak feltárása, milyen szerepet játszanak a civil szervezetek a város gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésében és milyen egyenlőtlenségek alakultak ki az egyes szervezetek között. A kutatás a városban működő civil szervezetek projektjeire és kapcsolati rendszerére koncentrálva fel kívánja tárni, milyen típusú szervezetek alkotják a városi civil szektort, milyen szerepet játszanak ezek a szervezetek új kapcsolati formák és magatartásminták kialakításában a városon belül és mennyire alakítja ezeknek a szervezeteknek a városban játszott szerepét az állammal, önkormányzattal, a piaci szereplőkkel és a transznacionális szervezetekkel való kapcsolata. A kutatás külön hangsúlyt fektet a civil szervezeteknek, az államiönkormányzati szervek, a gazdasági szervezetek illetve intézmények közötti kapcsolati háló elemzése.

A magyarországi nonprofit szektor méretének és súlyának az utóbbi 12 évben lezajlott növekedésével párhuzamosan egyre inkább előtérbe került – a szervezetek részéről megfogalmazott – igény a szektor hivatalos érdekképviseletének megoldása. A szektorra vonatkozó jogi, gazdasági szabályozás, az adókedvezmények megállapítása, az állami hozzájárulás mértéke és mikéntje, a külföldi támogatások felkutatása és hozzáférhetősége – különös tekintettel az európai integrációs folyamat eredményeként hazánk szervezetei számára is hozzáférhető források bővülésére – mind olyan kérdés, amely a szektor jelentős részét érinti, nem is beszélve az ezekkel kapcsolatos döntések következményeiről. Joggal vetődik fel a szervezetekben az igény arra, hogy ezen döntések előkészítésébe bevonják őket, véleményüket kikérjék, javaslataikat a döntéshozók figyelembe vegyék, érdekeiket megfelelő módon képviselhessék.

Tudjuk azonban azt is, hogy eddig valamennyi – a szektor egészét összefogó szervezet, kamara, intézmény felállítását célzó – javaslat, tervezet már az elképzelések szintjén kudarcba fulladt, megvalósításukra még kísérlet sem történt. A szervezetekben jogosan él a félelem és a bizalmatlanság egy esetlegesen központilag létrehozott "érdekképviseleti fórum", vagy egy önmagát legitimnek "kikiáltó" szervezet felállításával szemben. Ugyanakkor a jelenleg tevékenykedő valamelyik csúcsszervezet előtérbe kerülését, kiemelését egy majdani hierarchikus rendszer kiépüléseként és saját függetlenségük elvesztéseként értékelnék.

Az érdekképviselet megoldásánál figyelembe kell venni azt, hogy a szektor meglehetosen heterogén, a szervezetek nagy része olyan tevékenységet folytat, melyre a szabályozások, adótörvények, kedvezmények változása gyakorlatilag semmiféle hatással nincsen, talán ebbol kifolyólag is saját érdekképviseletre nem tartanak igényt. Bármiféle kötelezettség, aktív részvétellel járó szektorszintu összefogás kezdeményezése - saját muködésük nyilvánossá tételétol, adminisztrációs terheik növekedésétol tartva - ellenérzéseket és tiltakozást váltana ki belolük.
Ezért egy sikeres, a szektor támogatását bíró érdekképviselet felállításához az alábbi kérdések megválaszolása szükséges:

Teljes tanulmány letölthető az oldal alján a kapcsolódó anyagoknál!

Az elmúlt tizenöt évben a magyar nonprofit szektorban is kitermelődött – főleg bevételei vonatkozásában – a szervezeteknek egy "elit rétege", amely már jelentős erőforrásokat – anyagi, kulturális és társadalmi társadalmi tőkét – halmozott fel. Erről az elitről azonban csak formális statisztikai (szevezeti forma, tevékenységtípus, bevétel, stb.) ismereteink vannak, és nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen funkciókat tölt be a magyar nonprofit szektorban. Ahogy egy társadalmat minősít az, hogy milyen az elitje, úgy egy szektort is markánsan fémjelez, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik és hogyan viselkedik – szektoron kívüli és szektoron belüli viszonylataiban – az őt reprezentáló csoport.

Jelen kutatás alapvető célja annak vizsgálata – a funkcionális és strukturális elemzések előnyeinek ötvözésével –, hogy a magyar nonprofit szektor statisztikailag egy jól körülírható csoportja – a szektor elitje –, milyen jellemző sajátosságokkal írható le az érdekérvényesítés és a nonprofit szektor problémái terén.

Amikor az elit érdekérvényesítés terén betöltött funkcióira keressük a válaszokat, akkor ezt egy jóléti pluralista modell keretein belül véljük megtalálni. A jóléti pluralista modell elméleti koncepciója kevés szakmai nyilvánosságot kapott Magyarországon. A jóléti pluralizmus koncepció teoretikus újdonsága az, hogy egyfajta alternatív nézőpontot ad a hagyományos szektoriális nézőponttal szemben. Az intermedier vagy köztes szféra újrafogalmazásával ez a modell a gazdasági és társadalmi szerveződések hálózati összefüggéseire irányítja a figyelmet. A jóléti pluralista (vagy a politikai gazdaságtan által használt mix-) koncepció lényege, hogy az államot - mint egyetlen olyan aktort, ahol a finanszírozás és a szolgáltatás nyújtása nem elkülönült – korrigálja a tekintetben, hogy többszereplőssé teszi ezt a folyamatot, kapcsolatot. A jóléti pluralista koncepció további figyelemre méltó – egyben más modellektől eltérő – "teljesítménye", hogy megvilágítja a szolgáltatások területén az újonnan belépő – különösen az informális szektorból rekrutálódó – szereplőket is, tehát nem egy statikus, hanem egy dinamikus állapotot próbál rögzíteni. A kormányzat számára a jóléti pluralista koncepció – különösen a szociálpolitikai alternatívák választásakor – ráirányíthatja a figyelmet olyan politikai döntések meghozatalára, amikor többfunkciós intézkedéseket, szabályozásokat monitoringokat kell kialakítani.

A magyar nonprofit szektor elitjét reprezentáló minta adatállományból a kutatásban hierarchikus klaszterelemzéssel határoltuk le a szektor elitjét alkotó csoportokat. A klaszterelemzés szerint a minta 65%-a (94 szervezet) közös tulajdonságának mutatkozott, hogy bár a szervezetek felének voltak tapasztalatai az érdekérvényesítés területén, de alig egyharmaduk volt tagja valamilyen szövetségnek vagy ernyőszervezetnek – tehát a szervezetek többsége a szektort érintő külső és belső érdekérvényesítésben még tagsági szinten sem vett részt. Az ebbe a csoportba tartozó szervezetek további jellemzője volt egyfelől, hogy döntő többségük a feladathoz keresett szervezeti formát, másfelől pedig alacsony szervezeti professzionalizációval rendelkezett. Végezetül az Európai Uniós csatlakozás küszöbén (2001-ben) a szervezetek jelentős többségének nem voltak tapasztalataik és ismereteik más országok nonprofit szektort érintő szabályozásáról. Ezeket a szervezeteket célorientált szervezeteknek neveztük el, mivel ezeknek a szervezeteknek a működésének középpontjában inkább saját szervezeti céljainak a megvalósítása állt, mint a nonprofit szektor érdekérvényesítési és működési problémái.

A minta 35%-a (51 szervezet) a klaszterelemzés során egy másik csoportot alkotott. Az idetartozó szervezetek döntő többségének voltak tapasztalataik az érdekérvényesítés terén és tagsági viszonnyal is rendelkeztek valamilyen szövetségben vagy ernyőszervezetben. Ebből következően a szektor külső és belső érdekérvényesítésével kapcsolatos kérdésekre érzékenyen és tudatosan reagáltak. Ezek a szervezetek ugyancsak a tevékenységükhöz választottak szervezeti formát, de ezt nagyban befolyásolták szervezetépítési megfontolások. Közel kétharmaduk szervezetileg magasan professzionalizált szervezetnek mutatkozott. Végezetül ez ebbe a csoportba sorolható szervezetek többsége felkészülten nézett az uniós csatlakozás elébe, mivel jelentős részüknek voltak ismeretei más országok nonprofit gyakorlatáról, illetve a nonprofit szervezeteket érintő szabályozásokról. Mindezen jellemzők alapján ezeket a szervezeteket érdekorientált szervezeteknek neveztük el, mivel működésük középpontjában elsődlegesen az általuk képviselt csoportok és szervezetek érdekképviselete állt.

A cél- érdekorientált szervezetek funkcionális vizsgálata szerint a célorientált szervezetek körében közel egyenlő arányban vannak képviselve az alapítványok és a társas nonprofit szervezetek, míg ez utóbbiak az érdekorientált szervezetek esetében többséget alkottak. Az alapításban mindkét csoport esetében a civil jelleg volt a meghatározó. A célorientált szervezetek közel felének alapítói között az elkötelezett magánszemélyeket is megtaláltuk, ami megerősítette azt a feltételezést, hogy ezek a szervezetek önsegítő csoportokból formalizálódtak. A magyar nonprofit szektor elitjét reprezentáló érdekorientált szervezetek döntő többségét a kilencvenes évek első felében hozták létre, míg a célorientált szervezetekre folyamatos, de csökkenő ütemű alapítás volt jellemző 1989 és 2000 között. A cél- és érdekorientáltság tekintetében az egyes tevékenységtípusok eltérően rétegzettek: a kulturális és vallási szervezetek dominánsan cél, míg a szakmai, gazdasági szervezetek dominánsan érdekorientáltnak mutatkoztak. A két tipikusan közszolgálati területen működő szervezetek közül az oktatási-kutatási szervezetek inkább cél, míg az egészségügyi-szociális szervezetek inkább érdekorientált szervezeteknek mutakoztak a szektor elitjét reprezentáló mintában.

A két csoport által ellátott tevékenységek arányaiban lényeges eltérést a közszolgáltatások és az adományozás területén találtunk, míg vállalkozási tevékenységet csak a vizsgált csoportok alig egy-egy negyede folytatott. A célorientált szervezetek inkább közszolgáltatói és adományozói, míg az érdekorientált szervezetek éppen fordítva, inkább adományozói és közszolgáltatói feladatokat láttak el. A közszolgáltatások területén mind a cél-, mind az érdekorientált szervezetek erős kapcsolati hálóval rendelkeztek az informális szektor felé. Ugyanakkor a célorientált szervezetek kapcsolati hálója szélesebb volt, mivel erősebb megrendelői kapcsolatban álltak az állami, önkormányzati, illetve a piaci szektorral, mint az érdekorientáltak. A szervezetek jelentős hányadának adományozói tevékenysége magánszemélyek felé irányult mind két csoportban, de a célorientált szervezetek többsége intézményeket is támogatott. Az adományozói tevékenység fedezetének biztosítására a célorientált szervezetek ugyanolyan széles kapcsolati hálót alkottak a piaci és az állami szektor szereplőivel, mint közszolgálati tevékenységük során. Az érdekorientált szervezetek kapcsolati hálójának súlypontja ez esetben a piaci szektor felé tolódott el.

Mind a cél-, mind az érdekorientált szervezetek döntő többségének legfőbb problémája, a működés terén, az anyagi bázis megteremtése volt. Ezek a szervezetek komplex közszolgáltatói és adományozó szerepet vállalnak fel és úgy véljük, hogy a szervezetek elsősorban ezen vállalt feladataikhoz mérten érzik forrásaikat szűkösnek és gazdálkodásukat bizonytalannak. Ez utóbbi a célorientált szervezetek esetében sokkal direktebben mutatkozott meg, és a szektoron kívüli és belüli érdekérvényesítés problémáját csak a harmadik, illetve ötödik helyen említették. Ezzel szemben az érdekoreinetált szervezetek számára a szektoron kívüli és belüli érdekérvényesítés a második, harmadik említések között volt. A problématípusok ilyenfajta koncetrálódása azt mutatta, hogy a magyar nonprofit szektor elitjét reprezentáló mintában a két csoport az érdekérvényesítés terén szignifikánsan eltérő megítéléseket vallott.

A cél- és érdekorientált szervezetek legjellegzetesebb különbségei az érdekérvényesítés terén szerzett tapasztalatok terén volt kimutatható. A cél-orientált szervezetek közül egynegyedre tehető azon szervezetek aránya, amelyek vagy tapasztalattal vagy tagsági viszonnyal rendelkeztek az érdekérvényesítés terén, míg egyharmaduk semmilyen szinten nem vett részt az érdekérvényesítésben. Ugyanakkor az érdekorientált szervezetek döntő többsége, mind tapsztalatokat, mind tagsági viszonyt fel tudott mutatni az érdekérvényesítés terén. Összességében megállapítható volt, hogy a célorientált szervezetek szűkebb érdekérvényesítési mezőben mozogtak, mint az érdekorientált szervezetek.

Végezetül úgy gondoljuk fontos elméleti és gyakorlati következményei vannak annak, hogy:

• Ez a megközelítés a különböző funkcionális csoportosítások egyik dimenzióját fedi le és azt mutatja meg, hogy egy funkcionális csoporton belül a szervezetek különböző szerepeket vehetnek fel az érdekérvényesítés területén és a szektor problémáit illetően.
• A nonprofit szervezeteknek hagyományosan két funkciójuk volt és van: a szolgáltatások nyújtása és az általuk ellátottak érdekeinek képviselete. E két szerepnek nem minden szervezet tud egyformán megfelelni: vannak szervezetek, amelyek működésük során a szolgáltatásra helyezik a nagyobb hangsúlyt, és vannak szervezetek, amelyek érdekképviseleti funkciónak tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. Igen ritka, amikor ez a két funkció egyforma súllyal esik latba egy szervezet működése során. A különböző tevékenységi területeken létrejött szövetségek, ernyő- és érdekképviseleti szervezetek kettős funkciónak kell, hogy megfeleljenek. Egyszerre kell tudniuk képviselniük azokat a társadalmi csoportokat, amelyeknek érdekében tevékenykednek, és azokat a szervezeteket, amelyek életre hívták őket. Ez utóbbi, a szervezeti-képviseleti funkció létrejötte egybeesik azzal az igénnyel, hogy a nonprofit szervezetek szektorként jelenítsék meg közös igényeiket és törekvéseiket.
• Egy jóléti pluralista modellben a nonprofit szektor és szervezetei által történő erőforrás-mobilizálás (jószágok, társadalmi tőke, idő) mikéntjének van meghatározó szerepe. Az a mód, ahogy ezek a – tevékenységi és érdekképviseleti célokat felvállaló – szervezetek ezekkel az erőforrásokkal (és kapcsolatokkal) bánnak, illetve azokat miként alakítják át – meghatározza a szervezetek jellegét, valamint a társadalmi-gazdasági közegben kialakított kapcsolataik irányát és minőségét.
• Fontos azt látni, hogy az így megnyilvánuló különböző szerepek és funkciók nemcsak a nonprofit szektoron kívüli, más "társadalmi partnerekkel" való kapcsolatokban nyernek jelentőséget, hanem magán a nonprofit szektoron belül is. A nonprofit szektoron belül igen komoly feszültségeket okozhat a szektor differenciáltságának nem kellő ismerete, illetve ebből a differenciáltságból következő eltérő érdekek, motivációk képviselete.