Rendszerváltás jöhet az amerikai külpolitikában – Interjú Barthel-Rúzsa Zsolttal


BARTHEL-RÚZSA ZSOLT: A CIVILEK ÁTLÁTHATÓSÁGÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY NEM TARTALMAZ SEMMIT, AMI HÁTRÁNYOSAN ÉRINTENÉ A HATÁLYA ALÁ ESŐ SZERVEZETEKET

Remélhetőleg hamarosan Donald Trump amerikai elnök környezetében is látni fogják, hogy a washingtoni külügyminisztérium által képviselt „régi vonal” nem tartható hazánkkal és más partnerekkel szemben – fejtette ki lapunknak Barthel-Rúzsa Zsolt. A Századvég Alapítvány elnökét a George Soros befolyásának visszaszorítására irányuló nemzetközi törekvésekről is kérdeztük.

Forrás: magyarhirlap.hu


– Hogyan képviseli az Egyesült Államokban a magyar érdekeket a Századvég?

– Közel három éve van szerződésünk a magyar kormánnyal, kinti partnerünk, Connie Mack volt kongresszusi képviselő érdekérvényesítéssel és stratégiai kommunikációval foglalkozik az Egyesült Államokban. Mi is rendszeresen utazunk a tengerentúlra, és napi kapcsolatban vagyunk vele. Folyamatosan egyeztetünk arról, mi történik Magyarországon, mi az, amit az amerikai kormányzat és a média felé kommunikálni érdemes, s hogy mi történik az Egyesült Államokban, mi foglalkoztatja a politikusokat, döntéshozókat.

 

Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány elnöke (Fotó: Hegedüs Róbert)


– Hogyan kell elképzelni Connie Mack tevékenységét?

– Ő Washingtonban regisztrált lobbista, azaz érdekérvényesítő, Magyarország szószólója. Munkája során csapatával felhasználja az évek alatt kiépített kapcsolatrendszerét, van bejárása többek között bizottsági háttéremberekhez, képviselőkhöz, újságírókhoz. Ezekre a kapcsolatokra építünk, amikor a magyar érdekeket kell képviselni a szenátusban, a kongresszusban vagy az amerikai adminisztrációban. A nagykövetséggel szorosan együttműködve, folyamatosan egyeztetve dolgozik, és a New York-i főkonzulátussal is van kapcsolata. 

– Milyen a feladatmegosztás, miben más az ő szerepe?

– Más a szerepe, hiszen a követség az állam hivatalos diplomáciai képviselete, egy érdekérvényesítő pedig más útvonalakkal rendelkezik a döntéshozók elérésére, más a kapcsolati hálója. Kiegészítik, erősítik egymást, hiszen ő korábban a kongresszus tagja volt, jól ismeri a rendszer működését. A kijelölt új nagykövet, Szabó László kinevezésével ez még inkább felértékelődhet, hiszen a gazdasági kapcsolatok erősítése is fő céllá válhat. Az új időszak új megközelítést igényel.

– Az előtérbe kerülő gazdasági törekvésekkel Connie Mack feladatköre is változik?

– A gazdasági tematika eddig is jelentős volt a munkájában, de ezen a téren tovább fog erősíteni ő is. Tudja jól, hogyan működik a tengerentúli gazdasági élet, nagy szerepe lesz a segítségének. 

– Hiába van az Egyesült Államoknak új elnöke, az amerikai külügyminisztérium irányvonalát mintha továbbra is az Obama-adminisztráció diplomatái határoznák meg. 

– Az elnök körül felálló adminisztráció más külpolitikát visz, mint a külügyben megmaradt bürokraták. Jól mutatta ezt Hoyt Yee helyettes államtitkár budapesti látogatása is, amire csak a CEU miatt került sor, és pont azt a megközelítést láttuk tőle, amit korábban Victoria Nuland államtitkártól is. Ez Magyarország vonatkozásában nem vezet sehova, és reményeink szerint hamarosan az elnök környezetében is látni fogják, hogy nem lehet ilyen hozzáállást mutatni olyan partnerek felé, akikkel a gazdasági és katonai együttműködés nagyon jó. Nemcsak velünk, hanem más országokkal szemben is teljesen más alapokra kell helyezni a kapcsolatokat. Trump európai körútja szerintem erre jó példa volt. Rijádban pedig kifejtette az arab országok vezetőinek, hogy Amerika nem kívánja rájuk erőltetni demokrácia- és kulturális modelljét, de a terrorizmus elleni küzdelemben számít rájuk.

– Amerikai republikánus képviselők perre mennek, hogy kiderüljön, hogyan működött együtt a külügyminisztérium George Soros alapítványaival a Balkánon. Ez is a „régi vonal” jellemzője?

– Szó esett erről akkor is, amikor néhány hete Washingtonban kongresszusi képviselőkkel találkoztunk. Ők elsősorban azért figyeltek fel a témára, mert a demokratákat finanszírozva az amerikai belpolitikát is folyamatosan alakítani kívánja Soros. Érdekli őket, hogyan avatkozik be a balkáni és posztszovjet térségben, vagy éppen Magyarországon. Ez még hosszú ideig téma lesz, elsősorban nem a CEU miatt, hanem Soros civil hálózata miatt, amely más országok belpolitikájába avatkozik be, kormányokat akar buktatni és másokat a helyükbe állítani.

– Tehát a „sorosozás” nem csak magyar ügy?

– A magyar ellenzéki pártok szeretik úgy beállítani, mintha csak hazai belpolitikai fogásról lenne szó. Ez azonban nem igaz, mások mellett az amerikai konzervatív sajtó is napi szinten cikkezik Soros ügyeiről.

– Valóban elindult valami Soros befolyásának visszaszorítására?

– Úgy érzem, igen. Az Egyesült Államokban persze nem Soros az egyetlen milliárdos, és mások is tesznek pénzt a belpolitikába, de ilyen mértékű, széles körű külföldi beavatkozásra másoknál nincs példa. Látszik, hogy súlya van a témának, ha szenátorok is és az amerikai konzervatív sajtó is élénken foglalkozik vele. Az ilyen fajta befolyásszerzés visszaszorítása ugyanakkor hosszú távú folyamat, egyelőre az is előrelépés, hogy egyáltalán napvilágra kerülnek ezek az ügyek. Efelé mutat a magyar törvény is a civil szervezetek átláthatóságáról. Nem példátlan a világban, hasonló javaslat van az Európai Parlament előtt, de van ilyen jellegű törvény Izraelben és az Egyesült Államokban is.

– A Századvég vetette fel azt is, hogy helytelen – ahogyan Magyarországon tesszük – egységesen civil szervezetekről beszélni, helytállóbb lenne a nemzetközileg használatos nem kormányzati szervezet (NGO) meghatározás.

– Magyarországon a jogszabályok nem tesznek különbséget civil szervezet és civil szervezet között, szemben például az amerikai törvényekkel. Hiszen vannak egyfelől olyan, az állam által is támogatott civil szervezetek, amelyek például helyi közösségeket segítenek, s ugyanabba a kategóriába esnek bele, mint a politikai, ideológiai célokat megvalósítani próbáló NGO-k. Hosszú távú jogalkotási cél lehet különbséget tenni. Ami az átláthatóságot illeti, a Századvég kapcsán is folyton a transzparens működés és az általunk készített anyagok nyilvánossága kerül napirendre a sajtóban. Úgy látjuk, hogy a jelenlegi törvénytervezet nem tartalmaz semmit, ami hátrányosan érintené a hatálya alá eső szervezeteket.

– A felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatban is tájékoztatták amerikai partnereiket?

– Több amerikai képviselővel beszéltünk, akik megdöbbentek, amikor elmagyaráztuk nekik, miről is van szó valójában. Vagyis, hogy a törvénymódosítással nem sérülnek amerikai érdekek, nem sérül a tanszabadság Magyarországon. Azt is tőlünk tudták meg, hogy más amerikai egyetemeket is érint a módosítás, mégis csak a CEU kezdett azonnal nemzetközi kampányba, hogy minél több irányból gyakoroljanak nemzetközi nyomást a magyar kormányra a jogszabály ellen. 

– Ha a partnereik meg is értették, az amerikai mainstream sajtóban csak a CEU álláspontja jelenik meg.

– Általánosságban véve nagyon nehéz, egy Washington Post vagy New York Times felé pedig gyakorlatilag lehetetlen áttörni a falakat. Vannak konzervatív médiumok, amelyek hajlandók nyitni a magyar álláspontra, de egyébként mindenhol a liberális vélemény van túlsúlyban. Már korábban is azt láttuk, hogy csak baloldali vagy liberális politikusokat és elemzőket kérdeztek a magyar helyzetről. Mostanában előfordul, hogy megkeresnek bennünket és más, konzervatív think-tankeket is a nem konzervatív külföldi médiumok, de jellemzően azért csak mutatóba jelennek meg az övékkel ellentétes álláspontok. Mi is azon dolgozunk, hogy ez az általános hozzáállás megváltozzon és egyre több helyen kapjon teret a magyar vélemény.