Német belpolitika a schleswig-holsteini és az észak-rajna-vesztfáliai tartományi választások tükrében


2017 májusában két tartományi választásra került sor Németországban. A márciusi saar-vidéki választást a CDU nyerte, kiállva az év első próbáját. Az SPD veresége rámutatott, hogy a csupán Schulz személyére felépített kampány nem elég a győzelemhez. A schleswig-holsteini és az észak-rajna-vesztfáliai választásnak mindkét párt számára nagy tétje volt: képes-e az SPD taktikát változtatni és megtartani a két általa vezetett tartományt, valamint adott-e a CDU számára a saar-vidéki győzelem akkora löketet, amely elegendő a két másik tartomány megszerzéséhez. A Századvég Alapítvány elemzése a két tartományi választás eredményeit értékeli.


A tartományokról

Schleswig-Holstein Németország legészakibb tartománya, lakossága 2,8 millió fő. A tartományban 2012 óta a szociáldemokrata Torsten Albig által vezetett SPD-Grüne-SSW – a Német Szociáldemokrata Párt, a Zöldek, és a Dél-Schleswig Választási Egyesület (Südschleswigsche Wählerverband) dán és fríz kisebbség párt – által alakított koalíciós kormány van hatalmon. A tartományban több mint 2,3 millió fő választásra jogosult állampolgár él.

A Németország nyugati részén fekvő Észak-Rajna-Vesztfália 17,9 milliós lakosságával az ország legnépesebb tartománya. Erősen SPD-beállítottságú, 1967-től egészen 2005-ig SPD által vezetett kormányai voltak. 2010 óta a Hannelore Kraft (SPD) által vezetett SPD-Zöldek koalíciós kormány van hatalmon. A tartománynak 13,1 millió a választásra jogosult állampolgára van.

Előrejelzések

Az Infratest Dimap közvélemény-kutató áprilisi felmérései alapján a válaszadók 57 százaléka elégedett volt a schleswig-holsteini kormány munkájával. Közvetlen miniszterelnök választás esetén pedig 48 százalékuk a jelenlegi kormányfőt, Torsten Albigot támogatta volna, míg csupán 27 százalékuk szavazott volna a CDU jelöltjére, Daniel Güntherre. A választások előtti héten Günther népszerűsége 39 százalékra emelkedett. A pártok népszerűségét mérő közvélemény-kutatások április eleje óta a CDU folyamatos erősödését mutatták. A választások előtti utolsó, május 4-i felmérés a CDU-nak 32, míg az SPD-nek 29 százalékot jósolt.

Észak-Rajna-Vesztfáliáról az Infratest Dimap még májusban is készített felméréseket. Az itteni kormány munkájával a válaszadók 47 százaléka volt elégedett. Közvetlen miniszterelnök választás esetén pedig 49 százalékuk választotta volna a jelenlegi kormányfőt, Hannelore Kraftot, míg csupán 28 százalékuk szavazott volna a CDU jelöltjére, Armin Laschetre. A két nagypárt népszerűsége januártól április elejéig folyamatosan változott és nem mutatott egyértelmű trendet. Május elejétől azonban a közvélemény-kutatások alapján egy-két százalékpontos különbséggel, fej-fej mellett haladtak. A választások előtti utolsó, május 11-i felmérés a CDU-nak 32, míg az SPD-nek 31 százalékot jósolt.

A két tartomány választási eredményei

A választási eredmények alapján többnyire mindkét tartományban pontosnak mondhatóak a közvélemény-kutatók utolsó mérései. Az alábbi ábra a két tartomány választási eredményeit hasonlítja össze.


Az egyes pártok által elért eredmények összehasonlítása a két tartományban (%)


Május 7-én Schleswig-Holsteinban a CDU a szavazatok 32 százalékával megnyerte a választást, az SPD viszont nem várt mértékű vereséget szenvedett. A párt a szavazatok 27,2 százalékát szerezte meg, mely 2 százalékponttal kevesebb, mint amit a legutolsó közvélemény-kutatások jósoltak, és 3,2 százalékponttal rosszabb a 2012-es eredményüknél. Egy héttel később, Észak-Rajna-Vesztfáliában a CDU a szavazatok 33 százalékával nem várt győzelmet aratott, a két nagypárt által elért eredmény közti különbség azonban itt nem olyan nagy, mint a másik tartományban. Az SPD a szavazatok 31,2 százalékát szerezte meg. Számukra ez óriási vereséget jelent, ugyanis 2012-ben 39,1 százalékot értek el. A CDU a 2012-es választásokhoz képest 6,7 százalékpontot erősödött.

Az alábbi ábra a két nagypárt által elért eredmények változását mutatja 2012-höz képest.


A két nagypárt eredményeinek százalékpontos változása a 2012-es eredményekhez viszonyítva


A diagram jól mutatja, hogy a 2012-ben elért eredményéhez képest CDU mindkét tartományban növelte népszerűségét, míg az SPD támogatottsága mindkét tartományban csökkent. A két párt által elért eredmények a két tartományt összevetve párhuzamosságot mutatnak: a CDU Észak-Rajna-Vesztfáliában jóval nagyobb mértékben erősödött, az SPD pedig jóval nagyobb mértékben gyengült, mint Schleswig-Holsteinban.

Az alábbi ábra a kisebb pártok által elért eredmények változását mutatja a 2012-ben elért eredményekhez képest. 


A kisebb pártok eredményeinek százalékpontos változása a 2012-es választásokhoz viszonyítva


Schleswig-Holsetinban a Zöldek (Grüne) pártja minimális mértékben gyengült, míg Észak-Rajna-Vesztfáliában közel 5 százalékponttal gyengébben teljesített. Ez az Infratest Dimap májusi felmérései alapján, mely a kormánypártokkal való elégedettséget mérte, várható volt. A válaszadók 64 százaléka ugyanis kevésbé vagy egyáltalán nem volt elégedett a Zöldek munkájával. A Szabaddemokrata Párt (FDP) mindkét tartományban több mint 3 százalékkal erősödött. A 2012-ben még nem létező AfD Schleswig-Holsteinban 5,9 százalékos eredménnyel, míg Észak-Rajna-Vesztfáliában 7,4 százalékkal jutott be a parlamentbe. A Linke, bár mindkét tartományban kis mértékben erősödött, egyikben sem sikerült átlépnie az 5 százalékos bejutási küszöböt. Észak-Rajna-Vesztfáliában a pártnak ehhez mindössze 0,1 százalékpontra lett volna még szüksége. A Kalózpárt (Piraten) mindkét tartományban jelentős mértékben, 7 százalékpontot vesztett támogatottságából. A párt az előző ciklusban mindkét tartományban tagja volt a parlamentnek, most viszont nem sikerült bejutnia.

Schleswig-Holsteinban az SSW 3,3 százalékkal bejutott a parlamentbe, ugyanis a választási törvény alapján erre a pártra nem vonatkozik az 5 százalékos küszöb.

Az alábbi ábra a szemlélteti, hogy az egyes pártok hány mandátumot szereztek az összesen 73 fős, schleswig-holsteini parlamentben.


A schleswig-holsteini választás eredménye a megszerzett mandátumok szerint


A választások után rögtön megkezdődtek a találgatások arról, hogy mennyire lesz „színes” a következő kormány, azaz mely pártok alkothatnak koalíciót. A CDU jelöltje, Daniel Günther kizárta az SPD-vel közös nagykoalíciós kormányzást. Szerinte ugyanis a választási eredmények egyértelműen azt tükrözik, hogy az emberek teljes váltást akarnak, melynek az eddig regnáló SPD nem lehet tagja. Günther legszívesebben az FDP-vel és a Zöldekkel hozna létre egy úgynevezett „Jamaika-koalíciót” (fekete-zöld-sárga). A dán és fríz kisebbségi párt egyértelműen kijelentette, hogy nem kíván együttműködni a CDU-val, az AfD-vel pedig egyik párt sem hajlandó koalícióra lépni.

Az SPD számára az egyetlen lehetőség a kormányzásra az lett volna, ha a Zöldekkel és az FDP-vel áll össze. Wolfgang Kubicki, az FDP tartományi frakcióvezetője viszont a választások után kijelentette, hogy Torsten Albig vezetése alatt nem hajlandó az SPD-vel összeállni. Egy héttel a választások után Torsten Albig bejelentette visszavonulását. Az új kormány megalakulásáig viszont még ő marad a tartomány miniszterelnöke. A bejelentés azonban túl későn történt: fél órával előtte az FDP tartományi frakcióvezetője ugyanis már egyértelművé tette, hogy részéről csak a „Jamaika-koalíció” jöhet szóba.

Az alábbi ábra a szemlélteti, hogy az egyes pártok hány mandátumot szereztek az összesen 199 fős észak-rajna-vesztfáliai parlamentben.


A észak-rajna-vesztfáliai választás eredménye a megszerzett mandátumok szerint


A választások estéjén az eredmények ismeretében Hannelore Kraft gratulált a CDU jelöltjének, majd lemondott a pártban betöltött tisztségeiről: „A döntésekért, amiket meghoztunk, személyesen vállalom a felelősséget, ezért azonnali hatállyal lemondok az SPD tartományi elnöki, valamint a párt szövetségi elnökhelyettesi tisztségéről, azért, hogy az észak-rajna-vesztfáliai SPD-nek esélye legyen egy új kezdetre.”

A választások másnapján az SPD egyértelművé tette, hogy a történelmi vereség után nem kíván koalícióra lépni a CDU-val. Így a nagykoalíció esete kizárt. Az SPD-FDP-Zöldek koalícióra szintén nincs esély, ugyanis az FDP ezt nem vállalná. Egy esetleges CDU-FDP-Zöldek által alakított „Jamaika koalíció” szintén nem valószínű, ugyanis a Zöldek vezetője ezt egyértelműen elvetette.

A CDU jelöltje, Armin Laschet hétfőn bejelentette, hogy kész tárgyalni az FDP-vel. Az FDP vezetője is kész leülni a CDU-val, azonban több politikai területen is eltérő a véleményük, így hosszú egyeztetésekre lehet számítani. Laschet azonban biztos benne, hogy a tárgyalások sikerrel zárulnak, ugyanis nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen egyértelmű eredmény után bármelyik frakció új választásokat akarna. A jelenlegi helyzet alapján a „fekete-sárga”, vagyis a CDU-FDP koalíciós kormányalakításnak van a legnagyobb esélye.

A választások kimenetelének feltehető okai

A márciusi saar-vidéki választások után a közvélemény és a pártok is azt latolgatták, hogy a CDU győzelme csupán a sikeres helyi CDU-s kormányzáson múlott-e, vagy szavazatuk által a választók egyúttal Angela Merkelről és Martin Schulzról is véleményt nyilvánítottak. Az egyértelmű volt, hogy a győzelem jó startot jelentett a pártnak és Angela Merkelnek a választások évében. A jövőt tekintve azonban nem lehetett tudni, meddig tart majd ez a pozitív hangulat.

A schleswig-holsteini és az észak-rajna-vesztfáliai választási eredményeket elemezve felmerül a kérdés, hogyan sikerült a CDU-nak megnyernie a választásokat két olyan tartományban, ahol évek óta SPD által vezetett kormány volt hatalmon. Az okokat a két nagypárt szemszögéből érdemes elemezni.

A CDU kampányával kapcsolatban az első és legfontosabb a mozgósítás. A párt legfőbb taktikája, hogy a választások előtti utolsó napokban a kampánycsapat tagjai személyesen, otthonukban keresik fel a párt biztos választóit. Ennek célja emlékeztetni a saját szavazótábort arra, hogy minden egyes szavazat számít. A választói preferenciák feltérképezésére a CDU kifejlesztett egy mobilapplikációt, mely megmutatja, hogy általánosságban hol élnek CDU-s szavazók. Az alkalmazás a korábbi választási eredmények adatain és egyéb demográfiai információkon alapul. A saját szavazótábor mozgósításán túl fontos a többi párt szavazóinak és az inaktívak meggyőzése, melyben a CDU szintén sikeresnek bizonyult.

Az Infratest Dimap exit poll adatai alapján mindkét tartományban ez a párt győzte meg a legtöbb olyan választásra jogosultat, akik korábban nem mentek el szavazni. Schleswig-Holsteinban ez 51 ezer főt, Észak-Rajna-Vesztfáliában pedig 430 ezer főt jelent. Szintén fontos kiemelni, hogy a CDU korábbi szavazóbázisából sokkal kevesebben „vándoroltak” más pártokhoz, mint az SPD korábbi választóitól. Ez a CDU-nál Schleswig-Holsteinban 24 ezer főt, míg az SPD-nél 44 ezer főt jelent. Észak-Rajna-Vesztfáliában pedig a CDU korábbi választóiból csupán százezerfőt, míg az SPD 590 ezer főt veszített el.

A mozgósításon túl a CDU győzelmében mindkét tartományban nagy szerepe volt a választási témáknak. Az SPD Schleswig-Holsteinban a Schulz által hangoztatott társadalmi igazságosságra alapozta kampányát, amellyel csupán a saját és a Linke (Baloldali Párt) szavazóit tudta mozgósítani. Ezzel az egy, sokat emlegetett klisével jól láthatóan nem lehet választásokat nyerni. Ezzel ellentétben a CDU az oktatásra, a belső biztonságra, az infrastruktúrafejlesztésre és a növekedésre fektette a hangsúlyt. A párt győzelméhez hozzájárult az is, hogy az SPD alábecsülte a CDU jelöltjét. David Günther ugyanis eddig kevéssé volt ismert a politikában, novemberben választották meg a CDU jelöltjévé és utána a párt elnökévé. Az SPD szerint a választási eredményre Torsten Albig miniszterelnök magánéleti botránya is hatással volt.

Az SPD észak-rajna-vesztfáliai kampányát a társadalmi igazságosság mellett a miniszterelnök, Hannelore Kraft személyére építette, aki a plakátok alapján igyekezett azt sugallni, hogy a tartományban minden jól működik. A valóságban azonban nem volt minden tökéletes, és ezt a választók is érzékelték. Bár a párt megígérte, hogy 2300 új állást hoz létre a rendőrségnél, a választókat ez sem győzte meg. Sokuknak ugyanis még a kölni szilveszter éjszakán történt csoportos szexuális zaklatás és Anis Amri terrorista ügye maradt meg az emlékezetében, melyek azt mutatták, hogy a kormány nem kezelte megfelelően a migrációs válságot. Ezt kihasználva a CDU egyrészt a belső biztonságra, másrészt pedig az oktatáspolitikára és a gazdaságpolitikára alapozta kampányát.

Összességében tehát elmondható, hogy a CDU titka a mozgósításban és az embereket érintő kampánytémák megfogalmazásában rejlett. A választókra azonban minden valószínűség szerint hatott a korábbi tartományi választások eredményeiből adódó közhangulat is: a bizakodó, felszabadult Merkel és a lesújtott, csalódott Schulz látványa.

Előretekintés a szeptemberi szövetségi parlamenti választásokra

A három idei tartományi választás eredményét tekintve felmerül a kérdés, hogy a CDU 3-0-ás győzelme után lefutottnak lehet-e tekinteni a Bundestagswahl kimenetelét is. Martin Schulz számára a legnagyobb kudarcot az észak-rajna-vesztfáliai választások elvesztése jelentette. Egyrészt azért, mert innen származik és polgármesterként politikai karrierjét is itt kezdte. Másrészt legnagyobb lakosságszámú tartományként Észak-Rajna-Vesztfália adja Németország választásra jogosult polgárainak több mint ötödét. Ráadásul a választások történetében már kétszer fordult elő, hogy olyan összetételű kormány került Németország élére, amilyen közvetlenül előtte Észak-Rajna-Vesztfáliában.

Schulz következésképpen – bár mindhárom tartományi választás után elismerte pártja vereségét – minden alkalommal kihangsúlyozta, hogy ezeken a tartományi politikáról és politikusokról szavaztak az emberek, nem róla és Angela Merkelről. Ezt a narratívát követve a választási vereség után mind a schleswig-holsteini, mind az észak-rajna-vesztfáliai SPD-s jelölt bejelentette visszavonulását. A választások másnapján Schulz beismerte, hogy javítani kell a kampányukon, azonban egyúttal kijelentette, hogy az SPD-nek még mindig van esélye a szeptemberi győzelemre.

Merkel számára az utóbbi két tartományi választás CDU-s győzelme óriási siker és egyben ajándék is volt. Azzal azonban ő is tisztában van, hogy a tartományi választás az tartományi választás. Számára a kemény munka igazán csak most kezdődik.

Az észak-rajna-vesztfáliai választások után mindkét párt kancellárjelöltje megnevezte kampányának fő témáit. A kérdés azonban az, hogy milyen tanulságokat „vihet magával” a két jelölt a tartományi választásokból?

Schulznak a legfontosabb, hogy a számára kedvező közvélemény-kutatási adatok alapján nem bízhatja el magát. A kampányt nem lehet csak a saját személyére és az SPD év eleji népszerűség-növekedésére alapozni. Fontos konzekvencia továbbá, hogy a társadalmi igazságosság hangoztatásával sem lehet választásokat nyerni.

Merkelnél pedig egyértelmű, hogy a higgadtság és az állhatatosság a válságok legjobb ellenszere. Fontos továbbá az emberek számára nagy jelentőséggel bíró témákra, a problémák megoldására koncentrálni. Ezenkívül jó ötlet lehet átültetni a szövetségi választási kampányba a „door-to-door” stratégiát és a kancellár személyes látogatásait a kisebb városokba, melyek nagy szerepet játszanak a mozgósításban és egyben a sikerhez vezető utat jelentik. 

Szerző:
Osztrovszky Edina, elemző, Századvég Alapítvány