A POLITIKA MÉLTÓSÁGÁRÓL (Az 51. szám bevezetője)
Mintegy húsz évvel ezelőtt a Századvég folyóirat hasábjain Tőkés Rudolf – mérlegre téve a honi politikatudomány akkori állapotát – arról gondolkodott, hogy a politikatudomány központi témája a hatalom és a politika „első kérdéseinek” vizsgálata. Nevezetesen: „Ki kormányoz?”, „Kinek a nevében?”, „Kik járnak jól?” és „Kik őrködnek az őrök felett?”. Magyarországon azonban – folytatta – bár mindenki szabadon beszélhet a politikáról, mégsem teheti fel senki ezeket a kérdéseket. A kérdésfeltevés ugyanis arra késztetné a szakma jóhiszemű művelőit, hogy valljanak színt ideológiai előítéleteikről és személyes politikai preferenciáikról. Ehelyett azonban szinte mindenki egy marxista „reformpárti ideológiai kontinuum” képviselőjének tudhatja magát.
A kilencvenes évek közepén aztán Lánczi András szintén a Századvég oldalain a politikai guruk és a politikai giccs uralmáról írva feltette a hazai politikatudomány arkhimédészi kérdését. Vajon a politikatudomány objektivitása révén képes lesz-e a politika fontosságáról meggyőzni az antipolitikai érzelmektől átitatott magyar értelmiséget, és vajon képes lesz-e a szélesebb közvélemény előtt bebizonyítani, hogy a demokrácia a racionális politizálás záloga.
Mi, a Századvég folyóirat új szerkesztői 2009-ben a tényleges pluralizmus talaján állunk. Hisszük, hogy sokféleképpen lehet gondolkodni a politikáról. Hisszük, hogy a politika kérdései elsődlegesek, első kérdései pedig megkerülhetetlenek. Küldetésszerűen fogalmazva: a politikum fontossága és méltósága mellett állunk.
Meggyőződésünk, hogy az így felfogott szellemi orientációból nem a horizont beszűkítése, éppen ellenkezőleg, a kitágítása következik. A „politika természetének intellektuális értelemben felfogott visszatérése” (Lánczi) ugyanis túlmutat a politikatudomány illetékességi körén. Mi tehát továbbra sem szaklapot, nem politikatudományi orgánumot készítünk. A megújult Századvég ugyanis – híven hagyományaihoz – marad az, ami volt: olyan társadalomtudományi folyóirat, amely mintegy programszerűen vállalja a megközelítések sokféleségét.
A hagyománytisztelet azonban megújulással jár együtt: a Századvég ezentúl digitális formában olvasható (még ha a könyvtáraknak és szerzőinknek változatlanul a hagyományos, nyomtatott folyóiratot kézbesítjük is). Az új, dinamikus és modern karakter mégis az örökség megőrzésének vértjébe öltözik: a régi Századvég külső megjelenését idézi meg. Akárcsak a szimbólumunkul választott főnix: az a bizonyos vörös–arany tollazatú madár, amely élete végén fahéjágacskákból fészket épít, majd meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait. A főnixmadár motívuma továbbra is jelképezi a régi és a megújult Századvégek viszonyát, ahogy a természet és az idő körforgását szintén. Vagy a gondolatok és mítoszok örökkévaló visszatérését. Ébren tartja a reményt: ha el is vesztettük a politikát (hiszen lehetnek olyan korok, amelyekben mintegy megszűnik, mert nincs, nem lehet politika), mégis bölcsesség, kíváncsiság, nyitottság, bátorság, azaz átfogó reflexió révén visszaszerezhetjük méltóságát magunknak. Ehhez pedig „csak” tenni kell a dolgunkat.
Ennek szellemében szeretnénk együtt dolgozni egy jó lap érdekében. Szándékaink pedig egyértelműek: a politika méltósága mellett állunk.
G. Fodor Gábor
főszerkesztő |
