Az 1957-ben született Stumpf István a Századvég Politikai Iskola 1991-es alapítója, majd igazgatója, s a belőle alakult kutatóműhely vezetője. Társadalomtudósként a társadalmi mozgalmak, pártok, a politikai elit, a választói magatartás kutatója. 1998-tól 2002-ig az Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt.
A politológusok tudományos módszereik ellenére ugyanúgy besorolhatók valamely értékrend mögé, mint a honi véleményformálók általában. Lehetséges-e egészen függetlennek és kívülállónak maradni? Vagy nem is baj, ha látszik, ki hova húz, mely értékrendet preferálja inkább?
|  |
Nyugaton, a hagyományos polgári demokráciákban is léteznek különböző orientációjú kutató-elemző műhelyek pontosan lehet tudni, hogy konzervatív vagy liberális értékbázison állnak. A Századvég Kutatóintézetben is többféle beállítottságú kutató dolgozik, s ez nem befolyásolja az elemzés érvényességét, sőt. A tudománynak saját ellenőrzési-értékelési rendszeren kell átesnie, tudományos reputáción, amely nem azonos sem a politika, sem a gazdaság reputációjával. A politikánál a szavazatmaximalizálás a döntő, a gazdaságnál a profit, itt pedig a tudományos hitelesség. A politológusok elemzése iránt megnőtt az igény, s a szavazók nemcsak a politikusok prédikációira kíváncsiak, hanem az elemzők értékelésére is. A műhelyek között szintén nagyszabású a verseny. A Századvég tíz éve van jelen ezen a piacon, foglalkozik oktatással, kutatással, könyvki-adással. Mostanában jelent meg Végjáték címmel a Gyurcsány-kormány második időszakának elemzését tartalmazó kötet. Szívesen venném, ha egy liberális műhely is előállna nyolc fejezetben, hatszáz oldalon a kormányzati politika tudományos, policy típusú értékelésével. A lényeg, hogy érvényes dolgot mond-e az elemző, vagy csupán egy politikai csoport szócsöve.
A médiában a nyilvános vitákon ön meglehetősen visszafogott, kevés érzelmet mutat, éles vitákba nem megy bele. Szándékosan alakította ki magának ezt a stílust?
Vannak érzelmeim, indulataim, a családom és a barátaim jól ismerik ezt az oldalam. A médiaszereplés különleges körültekintést igényel, mert igen rövid idő alatt kell a legkülönbözőbb felkészültségű embereknek érthetően kifejezni a mondandómat. Húsz éve tanulom magam is. Egyébként ilyen a habitusom, toleráns ember vagyok. Érdekel a másik véleménye, nem gondolom, hogy táskámban hordom a bölcsek kövét.
Érte-e hátrány amiatt, hogy a Fidesz-kormány kancelláriaminisztere volt? Van visszaút a politikából a tudományos életbe?
Ha a kormányt bírálom, megkapom a vérvádat: persze, a fideszes Stumpf mondja! Ám ha a Fideszt kritizálom, kész az igazolás: na, ha már a Stumpf is mondja! 2002 óta eltelt hat év, elegendő az átmenetre. Nem volt könnyű a visszatérés a politikusi pozícióból a tudományos kutatóéba, de szerencsém volt. Huszonöt éve oktatok a jogi karon, miniszterségem alatt is tanítottam. Kutatóként folyamatosan részt veszek az MTA Politikatudományi Intézetének munkájában 1982-től fogva, s a Századvégnél a kollégáimmal közösen építettünk fel egy tudományos műhelyt. A Századvég úttörő szerepet játszott e téren, s előnyére vált, hogy olyan ember az egyik vezetője, aki a kormányzati politikában is tapasztalatokat szerzett, s nem elefántcsonttoronyból próbálja megérteni és magyarázni a világot.
Az ország megosztottságát tényként emlegetik, a politikai erők végzetesen egymásnak szegülnek, pedig a baj közös. A hétköznapi ember megegyezésre, békére vágyik, de akkor nincs kontroll, kritika. Mi a megoldás?
Magyarországon régóta a betartás demokráciája tombol! Európai piacvezetők vagyunk abban, hogy megakadályozzuk, amit a másik akar. Kevés a pozitív példa az együttműködésre. Sajnos, a stratégiai tervezés és együttműködés intézményes hátterei sem teremtődtek meg, szinte minden rövid távú gondolkodásra predesztinálja a politika és a közélet szereplőit. A politika szavazatgyűjtő igénye miatt nem engedte meg magának eddig a hosszabb távú, stratégiai jellegű gondolkodást. Az első szabad kormányra ránehezedett az első negyven év összes kínja. A Horn-kormány még az Alkotmány módosítására sem volt képes a kétharmados többségével. Az Orbán-kormány idején a Több mint mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás címén elindult a családtámogatási,a szociális segélyezési, a lakástámogatási és vállalkozás-támogatási rendszer átalakítása, de a közszféra, a nyugdíjrendszer, a költségvetés-tervezés átalakítására már nem jutott elég idő. A hatéves szociál-liberális országlás pedig láthatóan morális válságot és szociális feszültségekkel terhelt helyzetet idézett elő.
A helyzetelemzés még nem ad megoldást. Hogyan lesz ebből kiút?
A korábban a közép-kelet-európai élvonalba tartozó ország háttérben kullog, a kisebbségi kormány a túlélésért küzd. Talán már a Gyurcsány utáni korszakról kellene gondolkodni, de ehhez sokkal nagyobb nyitottságra lenne szükség egymás iránt. A szekértábor-mentalitásban enyhe változtatást hozott az egészségügyi referendum. Mégiscsak 3,3 millió ember mondott igent az ellenzék által feltett kérdésekre. Az ellenzéknek ez azt üzente, hogy szélesíteni kell az együttműködők bázisát, mert nem lehet pusztán pártpolitikai szempontból megoldani Magyarország problémáit, bármi is lesz a választások eredménye! Támogatásra van szükség a gazdasági élet szereplői, a nagy szakszervezetek, a civil szervezetek részéről, és az az ellenzékkel is szót kell érteni egy új közteherviselési rendszer kialakítása érdekében.
Ez nagykoalícióra is fordítható?
Politikai értelemben nemigen jöhet szóba. Hogyan lehet bevonni a koalícióba azokat, akik a kialakult helyzetért elsődlegesen felelősek?
Ha Gyurcsány Ferenc távozna, elég lenne? Vagy nem egy személyre szabott ez a dolog, miként sokan hiszik?
Nem szeretném démonizálni a politikai szereplőket, annál is inkább, mert ezt tette a magyar politika az elmúlt 18 évben. Orbán Viktor a baloldal szemében a patás ördög, s az ő visszatértével lehet riogatni a baloldalon lévőket. S mintha hasonló hangulat alakulna ki mostanra Gyurcsány Ferenc körül.
Új városi legenda születik. Ha ez a két férfi eltűnik, minden jóra fordul...
Ez régóta napirenden van, Lengyel Lacinak ez a kedvenc forgatókönyve. De nyilvánvalóan a politika nem így működik. Meglepő, hogy Gyurcsány Ferenc ilyen rövid idő alatt ennyi negatív érzelmet szabadított fel önmagával szemben! Óriási bizalmi tőkével indulhatott neki 2006-ban, hiszen egy reménytelennek tűnő választást hozott vissza és nyert meg a szocialistáknak. Úgy is viselkedett, mint egy új győző, bár ekkora hatalom birtokában érdemes lett volna kiszélesíteni a politikai együttműködés bázisát, s nem élt ezzel a lehetőséggel. Az őszödi beszéd mély morális kríziséből már nem volt visszatérés a másik partra. Úgy látom, Gyurcsány Ferenc begubózott, s mint egy mocsárba, folyamatosan süllyed bele az őszödi lápba. S húzza magával a többieket.
Nagyon hosszú még a két év... A legtöbb vélemény szerint áll a gazdaság, nem történik semmi.
Inkább lefelé megy. S a külgazdasági körülmények kedvezőtlenül alakultak Magyarországra nézve. Emelkednek az olaj- és energiaárak, nőnek az élelmiszerárak. A kisebbségi kormány túlélni akar, s mint 2004-ben történt, el akar jutni a következő választásokig. A kormányzás látszatának fenntartásához vért kell izzadni, de megteszi. Már esemény utáni tablettaként sem használ a médiaszereplés, az önreklám. S ha a kormányzás helyett folyamatosan csak látványpékség van, az embereknél ez kiveri a biztosítékot.
Valóban kisebbségi kormányzás folyik? A háttérből nem tökéletes együttműködő az SZDSZ?
Senki nem hitte komolyan a magyar közéletben, hogy az SZDSZ kiszáll a koalícióból, de megtörtént. Vége a közös kormányzásnak. Fodor Gábor megpróbál közeledni, mivel nem akar előrehozott választást, s tart attól, hogy a Fidesz túlnyeri magát a következő választáson. Abba a dilemmába került, hogy tovább asszisztáljon a szocialisták vergődéséhez, s ezzel erodálja azt az esélyt, melyet elnökké választásával nyert egy új, lendületes SZDSZ újraépítéséhez. A liberális eszméhez hozzákapcsolhatnák a zöld identitást, amely egyébként is benne volt az SZDSZ történetében, még a Szabad Kezdeményezések Hálózatának idején. Most mindenki készül, gondolkodik, meggyőződésem szerint ősszel indul el a budapesti gyors. Az emberek eladósodtak, kételkednek a jövőben, s a külgazdasági változások még egy dinamikus kormányt is hatékony cselekvési program kidolgozására sarkallna. Ehelyett nálunk elhúzódó agónia jellemzi a hatalom gyakorlóit, akik most éppen bársonyos reformokra gerjednek, mert a komoly átalakításokhoz nincs társadalmi támogatottságuk, de a pozíciójukat feltétlenül meg akarják tartani.
Utalt rá, nem könnyen tért vissza a politikából a tudományos életbe. És a magyar értelmiség mit gondol ugyanerről? Nem azért passzív-e, mert kormányváltások idején helycsere várható, s nem kíván így bűnhődni? Nem azért nem vallanak színt orvosok és tanárok, mezőgazdászok és jegyzők, mert kiszolgáltatottnak érzik magukat a politika kényének?
Nem egyszerűen színvallás kérdése ez, hanem sokakat távol tart a személyes autonómiátfelszámoló szekértábor mentalitás, valamint az az érzés, hogy valójában nincs igény arra a tudásra, amellyel ők rendelkeznek. A mai politika legnagyobb bűne, hogy a társadalomban szétszórtan rendelkezésre álló tudást a problémák megoldására nem képes integrálni. Képtelen összehozni azokat, akik kész programokkal állhatnának elő a környezeti problémák, a vidékfejlesztés, a közigazgatás reformja, az adó- és a nyugdíjrendszer területén, sorolhatnánk tovább.
Mert félnek a politika nyomán bekövetkező kiszolgáltatottságtól!
Lehetséges, ez is az okok közé sorolható. A politikai zsákmányrendszer határait az elmúlt hat évben nagyon kiterjesztették. Persze lehet vádolni az előző kormányt, kormányokat is, hogy a politikának messzire érnek a kezei a szakmai pozíciók megragadásában, de az eltelt hat esztendő mindennek a netovábbja! S ennek bizonyítható oka, 2006-ig bizonyosan, hogy mindenáron meg kellett nyernie az MSZP-nek a választást! S minden eszköz megengedett volt e cél érdekében. A közigazgatást totálisan szétverték, példátlan politikai alkalmazkodást kényszerítettek ki. Ez nagy probléma. A szakmai és a politikai pozíciókat sokkal világosabban szét kell választani, s visszaadni korábbi relatív önállóságát a közigazgatásnak. Nincsenek illúzióim, s nem képzelem, hogy a politika teljesen távol tartható a felső vezetéstől, ez sehol nem létezik. Angliában, Franciaországban sem. Egyik helyütt kabinetrendszerben oldják meg, Amerikában például deklaráltan politikai kinevezettek vannak, s ha távozik az elnök, ők is mennek. De a nem politikai kinevezettek maradnak! A magyar köz-igazgatást szinte valamennyi tapasztalt vezető elhagyta, mert nem akart politikus lenni, s a helyébe lépőknél a politikai alkalmazkodás lett az egyetlen fokmérő. Hiányzik az állam szerepének újradefiniálása. Én olyan államban hiszek, amelyik erős, aktív, intelligens és korlátozott.
Ön szerint lesz előrehozott választás?
Nincs ember, aki ezt meg tudná mondani. Most úgy tűnik, a kisebbségi kormányzás agóniája folyik, amelyik az országnak súlyos problémát okoz. A költségvetés és az adótörvények szavazásakor kiderül, hogy ennek a kormánynak van-e túlélési képessége. Mindenesetre ha többségi kormányon nem tudta végrehajtani programját, miként lenne képes bármire kisebbségben?
Hogy látja, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc lesz a két meghatározó politikai erő két miniszterelnök-jelöltje?
Ez egyáltalán nem biztos. A baloldalon egyre kevesebben hiszik, hogy Gyurcsány Ferenccel választást lehetne nyerni, a szocialista táboron belül is egyre inkább megosztó személyiség. Az tartja életben, hogy nincs, aki hajlandó lenne átvenni a stafétabotját. Orbán Viktor helyzete komplikáltabb. A második legnépszerűbb politikus újra Magyarországon, már szerepelt ugyanilyen előkelő helyen a közvéleménykutatási listákon, s ez új fordulat ahhoz képest, amennyire leírták, s megosztó politikusnak gondolták bizonyos körökben. Hogy ki lesz a Fidesz miniszterelnök-jelöltje, több tényezőtől függ. Ha fél éven belül választást írnak ki, nem tudja elkerülni, hogy ő legyen az első számú ember, de ha később, akkor esetleg szélesebb a mozgástér. Maga Orbán Viktor is többször hangoztatja, hogy válságkezelő kormányra van szükség, s ennek könnyen lehet a feje Járai Zsigmond mint gazdasági válságkezelő, társadalmi konszolidációra törekvő kormányfő. Lehetne még találni számos más nevet is a Fidesz soraiból. Maga az elnök leg-alább hat személyt tart alkalmasnak a kormányfői posztra. A nyári szünet után felgyorsulhatnak az események.
